Vajon mi értelme van az életnek? Elgondolkoztatok már rajta? Persze ott vannak a barátok a család, rokonok... De mi van azon is túl? Mindenki jobb állást szeretne, mindenki meg akar felelni a feljebbvalójának. Ez mindig így van. De mi van akkor, ha szarsz az egészre? Akkor kinek kell megfelelned? Minden embernél vannak ilyen pillanatok, van akinél hosszabb, van akinél rövidebb ideig. Nálam pl már három éve ez van, csak eddig sikerült elrejteni. Most már nem megy... Annyira unom már a megfelelést mindenkinek. Nem lehet élvezni az életet, mert mindig azon gondolkozol, hogy mi lesz veled holnap? Vajon kirúgnak a suliból? Vajon elég jól teljesítesz a munkahelyeden? Hát ez az... Mikor beleunsz mindenbe, akkor nem érdekel. Leszarod az egészet... Ha nem felelsz meg, félredobnak. Nem leszel tagja a nagy gépezetnek. Jöh a helyedre egy másik ember, egy másik eszköz, akinek ugyan úgy meg kell felelni mint neked. Vajon szívesen élünk ebben a vilgában ahol nincs magánélet, nincs megbecsülés? Ahol mindenki csak magával törődik? Ahol mindent a "muszáj" vezérel? Természetesen mindenki más szemszögből látja az életet. Van aki szeret megfelelni. De mi van azokkal az emberekkel, akik nem akarnak rabszolgák lenni? Igen igen.... a mai világban csak úgy tudsz fennmaradni ha szolgálod a felljebbvalót. Naná... vannak emberek, akik nem akarnak "csavar" lenni a "gépezetben"... azokkal mi lesz? Megmondom... ők ugyan úgy élnek mint a többiek, csak egy kis különbséggel. Megcsinálják a dolgokat mert muszály, mosolyogva vállalják el a legnehezebb feladatokat is, mert muszály. De a maszkuk mögött vicsorogva és idegesen vágnak bele az elvégzendő feladatnak. És nem tehetnek ellene semmit, mert azt KELL tenniük. Meg KELL tenniük, akkor is ha nem akarják. Nincs ellent mondás, nincs ellenkezés, nincs kifogás. Itt a KELL szócska ural mindent. Olyan apró, jelentéktelen szócska... hiszen csak három betűből áll, nem figyel rá senki... De! Ez egy igenis fontos szó. Fontos mert ezzel köteleznek az elvégzendőkre. Csak tegyük fel egyszer a kérdést... Miért végezzem el a feladatot? (és itt most bármilyen feladatra gondolok) A válasz nemes egyszerűséggel: Azért mert KELL! Nem mondhatsz ellent. Na, jó ez így nem teljesen igaz, mondhatsz nemet is, de akkor rosszul jársz. Nem mondhatod a tanárnak hogy én most NEM írom meg a dolgozatot, vagy NEM olvasom el ezt a könyvet... Mondhatod ezt is. Szabad választáson múlik az egész... De te jársz rosszabbul. Nem fogja az iiletőt érdekelni, hogy mihez nincs kedved, vagy, hogy mihez van. Leszarja, mert nem érdekli. Csak saját maga érdekli, és az hogy ő is megfeleljen a feljebbvalónak. Naná... Az emberekben nincs együttérzés. Ha elesik valaki az utcán, csak röhögnek rajta, sőt, körbeállják, mutogatnak rá és kiröhögik. Ez van. A mai vilgában nem jönne oda hozzád senki, hogy felsegítene. Nem, mert nincs rád idejük. De ha más esne el az utcán, akkor ne mondd, hogy te nem röhögnéd ki.... Ha rosszul teljesít nem segítenél neki. Ugyan úgy odaállnál a többiekhez és röhögnél rajta. Sajnos bele kell törődni a rossz életbe. Mi van ha meghalsz? Igen, vége van mindennek, pihenhetsz (vagyis hogy az pihenhet aki hisz a halál utáni életben). Nézhetjük így is, de nézhetjük úgy is, hogy meghalsz és puff.... na akkor mi van? Semmi... Gyászol a család, barátok, aztán lassan lassan, de tényleg nagyon lassan elfelejtenek. Először persze minden nap megemlítenek, hogy jajj de nagyon hiányzol nekik, meg hogy milyen jó lenne, ha még köztük lehetnél, de aztán egy picit visszavesznek a dologból. Akkor csak hetente párszor jutsz az eszükbe. Lassan már csak a nagy, szívszorító beszélgetésekben merülsz föl, mint téma. Aztán ők is megöregednek, már magukkal foglalkoznak, aztán szépen, mint ha sosem léteztél volna, ott marad a sírod gondozatlanul a temetőben. Mikor végigsétálok egy temetőn, általában nézem hogy melyik sírokat tartják rendben. Tök mindegy hogy puccos vagy egyszerű sír... Ugyan úgy elfelejtenek. Mikor ők meghalnak, akkor őket emlegetik, rólad már szó sem esik... persze ritkán eszébe jutsz pár embernek, de utána ők sem emlékeznek majd rád. Vagy tegyük fel hogy valami fontosat csináltál az életben. Mondjuk feltaláltad az AIDS ellenszerét. Nagyon szép munka, mindenki odavan, hogy mekkora tudós vagy. Igen. Tegyük fel, hogy meghalsz. Emlékezni fognak rád, igen, de nem a lényedre, hanem csak a nevedre.... Nem fogják tudni hogy mit szerettél és hogy mitől undorodtál. Csak a neved marad fent, de semmi személyes élmény. Majd folytatom ha elég ideges leszek hozzá. Addig olvassátok, és tanuljatok!