| A lány csak ült a szobában, a sötét, nagy hűvös szobában. Senki sem gondolta volna róla, hogy sosem volt elégedett magával. Mindig is szerette volna magát egy kicsit vékonyabbnak látni, de világ életében nem volt hozzá elég akaratereje. A lány elég magas volt, hosszú barna
haja szépen csillogott, de nem volt megelégedve ezzel sem. Soványabb akart lenni. Szép arcát elcsúfították az allergia okozta sebek, szerinte ezért és az alakja miatt nem tetszett egy fiúnak sem. Bár volt egy szívszerelme, de ő sajnos összetörte a szívét. Kikosarazta. A lánynak nagyon rosszul esett és innentől nem volt akaratereje semmihez. Sem a tanuláshoz, sem a jómodorhoz, se ahhoz, hogy mindig mindenkivel udvarias legyen. Csak a „barátai” értették meg valamilyen szinten, de a háta mögött csúfolták. Ebbe is belefáradt. A szüleivel is romlott a kapcsolata. Egész eddigi életében egy barátja volt, illetve még most is van de már nem sokáig. De térjünk vissza a családjához. Anyjával megértették egymást, többnyire. Az apjával sosem volt a legjobb a viszonyuk. A nővérére pedig mindig irigy volt, ugyanis ő volt az egyetlen soványabb az egész szűk családban. Ő huszonegy éves volt, dolgozott és majdnem mindent megvehetett a saját pénzén. Sokszor ezért sértődött meg rajta, meg az iszonyatos modorán. Állandóan leszólta az öltözködési stílusa miatt, és mindig szemrehányásokat tett a szeme előtt, hogy ő, milyen ronda és hogy kövér. A lány ezeken már annyira bedühödött, hogy kb. fél éve már csak szóba sem áll nővérével, ezért vele is megromlott a kapcsolata. Felállt a hideg kőről és körbenézett a rideg és üres szobán. El kellett bújnia nővére és a haverja elől, akik állandóan leszólták. Éppen kinézett a koszos ablakon, amit már három éve nem mostak le. Elgondolkodott. Nézte ahogy a szél mozgatta a fákat, nézte az elhaladó lovas kocsikat, mert ugye vidéken voltak. A nagyszüleinél. A régi elhagyott házban talált menedéket. Ez a régi ház, elég magas volt és a legfölső emeletére sikerült felfutnia. Szerencsére nem találtak rá, bő két órája. Nagyon fázott. Már javában benne voltak az őszben. A ház berendezése túl egyszerű volt. Akárhogy is kereste, nem talált benne egy villanykapcsolót sem, hogy lásson is valamit, de sajnos nem talált egyet sem. Így csak az ablakon beszűrődő fényben látott valamit. Nagynehezen kinyitotta az ablakot és jobban kinézett. Elég magasan volt ahhoz, hogy ne vegyék észre. Így hát felmászott a párkányra. A hűvös szél az arcába csapott. Nagyon elgondolkodott mit is tegyen. Nézte az embereket akik elmentek a ház előtt. Senki nem vette észre. Ő már senkit sem érdekelt. Most kezdett el gondolkodni az egész szaros életén, amit eddig végig küszködött. Belefáradt. Mindenbe. Ekkor lépések hangja csapta meg a fülét. Bizonyára magas sarkú cipő és sportcipő keveredése. Rátaláltak. Megtalálta a bunkó nővére és a faszkalap haverja. Ebben a pillanatban meglátta őket a szoba ajtajában. Nővérének kerekre nyílt a szeme. Gyorsan odafutott hozzá és lerángatta a párkányról. Elkezdett vele ordibálni, de a lánynak akkorra már mindegy volt. A zsebében lévő késsel már úgyis elvágta a csuklóját. Minden vérben úszott. Akkor betorpantak a szülei is. Ekkor látta utoljára őket. Utolsó szavai ezek voltak: Bocsássatok meg nekem, hogy nem voltam olyan jó lányotok, mint ő.- mutatott saját nővérére. Bocsánat, hogy ennyire elrontottam az életeteket. Meg sem kellett volna születnem. De most már úgyis mindegy…
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
