Um-napisti, az ember őse, kinek teste halált nem ismer, A tökéletes Um-napisti, eképpen szólott a halálról:
„Ami teremtett, elmúlik. Halál az élők büntetése. Még alighogy világra jöttek s már el is kell menniök innen. Nézd a karám apró gidáit, amint a fényben tántorognak:
Szőrükről a születés lucskát az erős nap még föl se szívta S te már tudod, mi végre nőnek! Így van minden halálra szánva. Mert a halál dühöngő isten, vérszomjas, mint a hím-oroszlán S alattomos, mint sima párduc – jajj az egyszer megszületettnek! Építesz kő-, meg téglaházat? Veszel magadnak feleséget? Megosztozol testvéreiddel? Kötésteket cserépre vésed? Mire mindez? MI tart örökké? Ház? Egyesség? Jelek? Kötések? Tudod: mindez nagyon múlandó! Sírtábláid is elenyésznek!
Gilgames eposz /Tizedik tábla/Egyik kedvenc |