2004.november.30
A lány a fürdőszobában ült, kezében egy fényképpel, ami már eléggé megázott. A képen egy fiú volt, őt ölelte át. A képre esett a lány könnye. Akkor még mosolyogtak mind a ketten… most már csak az egyik. A fiú. Ugyanis összetörte a lány szívét. Nem rég szakítottak. Jobban mondva a lány rajtakapta őt a legjobb barátnőjével. Összetört a fájdalomtól. Ez úgy történt, hogy ment az utcájukban és meglátta őket, amint csókolóztak. Csak elment mellettük. A fiúnak csak ennyit motyogott: Kössz! Innentől kezdve nem írtak egymásnak smst és nem is találkoztak. A legjobb barátnője most már a legnagyobb ellenségévé vált. Nincs olyan nap, amikor ne említené meg, hogy mennyire megveti őt. Ettől a lánynak elment minden önbizalma és az alázhatta porig, aki csak akarta. Még egy könnycsepp esett a képre. A fürdőszobában nagyon meleg volt ugyanis a lány éppen most próbált meg fürdeni csak nem sikerült neki, mert túl meleg volt a víz. Most éppen arra várt, hogy kihűljön. Közben sírt. Keservesen. A szülei nem voltak otthon. Üzleti úton voltak mindketten. Testvére nincs. A társasházban mindenki kedvelte, mert életvidám lány volt, mindig nevetett és sosem látták szomorúnak, de ez a szakítás nagyon megviselte. Beleereszkedett a vízbe. Pont olyan volt amilyennek szerette. Forró de nem nagyon. A vízben leáztak róla a könnyek és a bánat nagy része. Elgondolkodott. Nem is kellet, volna megszületnie. És, hogy a fiú mennyire bunkó volt vele. Most jött rá csak arra, hogy az utóbbi időben a gyerek már nem válaszolt az üzeneteire és nem is akart vele találkozni. Ennyinek elég kellett volna, legyen, hogy észrevegye, nem kell már neki. De sajnos még igencsak zöldfülű volt a lány. Az első barátját veszítette el. Pedig most lett volna az egyéves évfordulójuk. De már nem kap semmit. Sem ő, sem pedig a fiú. De persze tizennégy évesen nem is lehet egy komoly kapcsolat örökké tartó. Sajnos ezt ő másképp gondolta. Ahogy így gondolkozott, elaludt a vízben. Vad, dühös kopogtatásra ébredt. A bejárati ajtón dörömböltek. Gyorsan kiugrott az amúgy is kihűlt vízből és magára kapta a kedvenc köntösét. Gyorsan kiszaladt az előszobába. Nem nézett ki a kémlelőn, azt hitte, hogy csak a szomszéd néni, akinek a macskája már megint átszökött hozzájuk, ezért unottan nyitott ajtót. Mikor kinyitotta épphogy csak résnyire, akkor hirtelen belökte az ajtót egy magas sí maszkot viselő férfi. A lány be akarta csukni gyorsan az ajtót, de az idegen a lábát már berakta a lakásba már éppen bent volt teljesen, mikor a lány a lábára ugrott teljes erővel. Akkor a férfi felkiáltott a fájdalomtól. Gyorsan kihúzta a lábát a résből, a lány pedig beakasztotta a biztonsági láncot. Az idegen megint benyitott de csak annyira tudta kinyitni az ajtót amennyire a lánc engedte. E közben a lány kétségbeesetten hívta a rendőrséget, de a rendőrök annyit mondtak neki, hogy ne szórakozzon velük, és utána nyögte, hogy kiküld egy kocsit, ha akkora a baj. A lány lecsapta a kagylót és kinézett az előszobába. A lánc fel volt tépve, az ajtó tárva-nyitva. Kimerészkedett teljesen az előszobába. A sí maszkos a konyhából lépett ki. A lány sikoltott egyet, de a férfi befogta a száját és végigsimította a kezével a haját, és azt mondta neki, hogy ha nem marad csendbe, akkor megöli. Ő csöndben maradt. Nézte, ahogy a betörő sorra pakolja a zsebébe, anyja ékszereit és a pénzt, amit talált otthon. Mikor már kifosztotta a családot az utolsó értékéből is, odalépett a lányhoz. Ő remegett, annyira félt tőle mit fog vele csinálni. A férfi odalépett hozzá és újra végigsimította a kezével a haját. Eloldozta a köteleit és így szólt a lányhoz: mivel csöndben voltál nem foglak megölni…gyorsan. HAHAHAHAHA- sátáni kacajt hallatott. A kislány felsikított és befutott a szobájába, de a betörő elkapta a bokáját és hasra vágódott. A férfi elkezdte egyre feljebb fogni a lány lábát. Ő pedig könyörgött neki, hogy engedje el, de az idegen elkezdte még jobban fogdosni a lányt… a lányra másnap a rendőrség talált rá. A halott kém megállapította, hogy mi történt a kislánnyal. Megerőszakolták és megölték. Csak más sorrendben…
|