| A gyermeket kitagadta az apja, mert nem volt jó semmire. - Khyntanor közbe akart vágni, de Maestra feltartotta az ujját. - A gyermek meg volt rémülve. Nem tudta hogy hol van. Felajánlottam neki hogy maradhat egy időre, de csak azzal a feltétellel, ha itt marad és nem tér vissza a népéhez és mindent úgy csinál mint mi. Beleegyezett. És teltek a napok. És a gyermek a szivemhez nőtt.
- Hol van most ez a gyermek? - kérdezte dühösen Khyntanor.
- A másik szobában van a lányommal.
- Összeengedted őket???
- Nem volt mit tennem, Laire nagyon örült hogy van egy játszótársa, és a fiú is boldog volt hogy nincs kirekesztve.
- Dehát az egy Vér Elf. - méltatlankodott a herceg.
- Tudom, Khyntanor, de mi Laire-val mind a ketten elfogadtuk. Nagyon sokat segitett a ház körül, és sosem volt tiszteletlen. Figyeltem minden lépését, és elhatároztam hogy ha egyetlen egyet is elvét, akkor megölöm, de nem hibázott egyszer sem. Igy elég sokáig maradt nálunk. Khyntanor a fiú a szivemhez nőtt, nagyon kedves gyerek.
- És mégis miért hivtál ide?
- Hogy megkérdezzem hogy maradhat-e, titkolózás nélkül.
- Látni akarom ezt a fiút. - Maestra felállt és átment a másik szobába. Megigazitotta Tragnar haját, megigazitotta a ruháit is, majd kivezette a konyhába. Laire csak székcsattogást hallott. Kirohant ő is. Khyntanor állt fel hátravágva a széket. - Dehát ez egy felnőtt.
- Nem régen látogatott el hozzám az anyja. Vilya. Te is ismered, barátnőm volt régen. Felnőtté varázsolta, és beleegyezet hogy maradjon, mert vissza többbé nem mehetetett.
- Felnőtté varázsolta? Vedlett?
- Nem, nem vedlett. - Khyntanor közelebb lépett a Vér Elfhez. Vibráló zöld szemében félelem ült. A herceg körbejárta az Elfet, aki nagyokat nyelt közben.
- Mi a neved?
- Tragnar vagyok. - felelte izgatottan a fiú.
- Tudod hogy rossz helyen élsz ugye?
- Igen, de megtanultam mindent amit csak lehetett.
- Megtanult??? - kérdezte Maestrához fordulva a férfi.
- Igen, megtanitottam neki mindent amit csak a történelmünkről tudtam, és rólunk. Mivel nem térhet vissza a népéhez, viselkedjen úgy mint mi.
- De sohasem lesz olyan mint mi. Ez egy Vér Elf. A velejéig romlott. A hangja is sötétséget áraszt magából.
- Nagyon kedves fiú. - mondta Laire. Khyntanor szúrós pillantással folytotta a lányba szót. Inkább visszament a másik szobába.
- És ha kémnek küldték? - kérdezte Khyntanor.
- Megigérte hogy nem tér vissza a népéhez. Tudja hogy mennyit számitanak nálunk a szavak. Szinte mindent tud rólunk.
- Mi a kasztja?
- Kristályszeliditő.
- Mutasd! - utasitotta Tragnart a herceg. A Vér Elf feltűrte a ruháját és megmutatta a kristálykavicsokat a csuklójában. - Egészen biztos hogy nem kémnek küldött az apád?
- Nem. Itt hagyott, mert nem voltam jó semmire.
- És most már jó vagy valamire? - Tragnar gondolkozott, hogy tud-e életbevágóan fontos feladatokat csinálni.
- Nem tudom.
- Mi az hogy nem tudod? Légy határozott. Igen, vagy nem?
- Mindenben segit nekem. - válaszolt helyette Maestra. - Laire-val is sokat edzettek. Viszont nem harcos lélek. Nincs érzéke hozzá. Nem kell tartanod tőle.
- De akkor is az ellenségünk. - ellenkezett Khyntanor. - Mit tanultál Maestrától?
- Az ünnepeket, a történelmet, a szokásokat, a nyelvet, az öltözködést, az elfogadott viselkedést. És önvédelmet.
- Maestra, menj át a másik szobába. Beszélni akarok vele. Négyszemközt. - a nő szó nélkül átment a másik szobába. Laire várta őt izgatottan.
- Na, mit mondott? - kérdezte.
- Még semmit. Most elbeszélget vele. Nem tudom hogy miről. Reméljük hogy nem történik semmi baj.
- Tragnar ugye?
- Igen.
- Mióta vagy itt?
- Fél éve. - felelte a férfi.
- Mit tudsz a Hold ünnepéről?
- Minden holdtöltekor van, amikor az Éj Elfek a legerősebbek, megünneplik Eluene istennő születését. - Khyntanor nem reagált semmit.
- És az Ezer Vér ünnepe?
- Minden 5000 évben van, az Ősök szellemének újjászületését ünneplik. Ilyenkor lesz egy kiválasztott, aki teljesen megváltozik külsőre és belsőleg is. Különleges hatalmat kap, bölcsességet és erőt. Valamint kap egy párt magának, aki élete végéi mellette lesz és együt élnek.
- Egész jó. - mondta Khyntanor. - Tudod hogy ki volt a legutolsó kiválasztott? - kérdezte.
- Nem.
- Én.
- Dehát, akkor te már több mint 4000 éves vagy.
- Igen, még fiatal vagyok. És pontosan pár hónap múlva lesz az Ezer Vér ünnepe. Azért választottak engem az ősök mert engem láttak a legmegfelelőbbnek. És azért lettem én a herceg, mert bennem bizott Ashenvale népe a legjobban. Folyamatos összeköttetésben vagyok az ősökkel, de képtelen vagyok úgy dönteni, hogy maradj. Ezt minden ős ellenzi és senki sem hisz benned.
- Nincs bennem ártó szándék, csak egy otthont keresek, ahonnan nem dobnak ki.
- Tudom. Éppen ezért úgy döntöttem hogy maradhatsz. Maradhatsz, mert megigérted hogy nem térsz vissza a népedhez. Maradhatsz, de nem mindenki fog örülni neked. Maradhatsz mert nem ölünk meg mindnekit. Maradhatsz, mert Maestra nagyon jó barátom, és az ő döntésében feltétel nélkül megbizom. - Tragnar leborult Khyntanor előtt, homlokát a földhöz érintette.
- Köszönöm.
- De itt pár nem találsz magadnak. Senkit. Nem fogsz beilleszkedni a közösségünkbe bármennyire is tuodd a szokásokat, bármennyire is jól viselkedsz, mindig az maradsz, ami vagy. Vér Elf. Mondj le minden reményről hogy pár találj magadnak, és legfőbbképpen Laire-ról mondj le. Tudom hogy szereted. De le kell hogy mondj róla. Csak akkor maradhatsz. - Tragar a padlón összehúzta magát, fújt egy nagyot, végig gondolta a dolgot.
- Köszönöm a bizalmadat Hercegem.
- Nem bizom benned, és Maestrának köszönd ne nekem, mert én szivemből öltelek volna meg. De ne feledd el, hogy Maestra bármikor megöl téged ha úgy parancsolom neki. Akár Laire is képes rá. - a herceg bevágta maga mögött az ajtót, és távozott. Laire kisietett a konyhába és felsegitette Tragnart, aki azonnal elhúzódott tőle. A lány meglepődött, de nem tulajdonitott nagy jelentőséget a mozdulatnak.
- Mit mondott?
- Maradhatok.
- Dehát ez nagyszerű. - a lány szerette voln megölelni Tranart, de ő azonnal kiment a házból, álruha nélkül. Besietett az erdőbe. Leült az egyik hatalmas fa tövébe. Jó pár órán keresztül meg sem mozdult. Még az estét is ott töltötte. Gondolkozott azon amit Khyntanor mondott neki. Nem az aggasztotta, hogy nem talál barátokat, hanem az hogy le kell mondania Laire- ról, hogy nem mondhatja el, valójában mit érez iránta. Ez nagyon összezavarta. Elindult a falu felé, egyre beljebb. Nem érdekelte, hogy van-e ratja álruha vagy sem. Szinte semmi sem érdekelte már. ahogy a faluba ért, az Elfek nem támadtak rá, csak bámulták. Erősen. Tragnar már zavarban érezte magát, ezért elindult visszafelé Maestra házába. Végig Laire-ra gondolt. Nem mondhatja el neki, mert nem volt biztos a lány érzelmeiben. Nem tudta hog viszont szeretné-e... Egy Vér Elfet. Mikor belépett a házba csak Maestrát találta.
- Hát itt vagy? Laire már órákkal ezelőtt elindult megkeresni téged.
- Itt vagyok. Nem jártam messze. Csak az erdőben voltam. Gondolkozni.
- Akkor szólok Laire-nak hogy jöjjön vissza. - Maestra kapcsolatba lépett a lánnyal és nyugtázta hogy jól van. Pár óra múlva az Elf is hazaért. Senkihez nem szólt egy szót sem, bezárkózott a szobájába. Néhány perc múlva Tragnar kopogtatott az ajtaján. A lány kinyitotta, de továbbra sem szólt egy szót sem. Az ágyán ült és a hajával játszott. Csavargatta, tekerte. Csak nézett Tragnarra. A fiú nem szólt semmit. Hosszú percek teltek el szótlanul. A feszültséget harapni lehetett kettejük között.
- Miért mentél el? - szakitotta meg a csendet végül Laire.
- Gondolkoznom kellett.
- Miről gondolkoztál?
- Az nem rád tartozik. - a lánynak nem esett jó la válasz.
- Akkor nincs miről beszélnünk. Szervusz. - ezzel a két mondattal elintézte Tragnart, aki reagálni sem tudott rá, mert máris kint találta magát a konyhában. Másnap Laire korán elindult Karinhoz, hogy tovább tanitsa. Késő este jött meg. Nem beszélt Tragnarral és a fiút sem érdekelte különösebben a lány. Múltak a hónapok, ugyan olyan érzéketlenek voltak egymáshoz, mint voltak, pedig titokban mind a ketten egymásra gondoltak. Laire minden nap ment edzésre Karinnal, Tragnar pedig minden nap bement az erdőbe és gyakorolta kristályának előhivását. Mind a kettőjüknek egyre jobban ment. LÁtszólag nem foglalkoztak a másikkal. De a sok sok munka és gyakorlás mellet mindig szakitottak időt arra, hogy gondoljanak a másikra. Mivel Laire túl büszke volt hogy a fiú elé lépjen és bevalljon mindent neki, és Tragnar pedig nem vallhatta be érzelmeit ezért nem fejlődött sokat a kapcsolatuk. Maestra eközben semmit sem vett észre. Nem is foglalkozott vele igazán. Tragnar egyre sűrűbben járt be a faluba, főzethez való kellékeket vásárolt, pékhez ment kenyérért, mindenhol kiszolgálták, de mindenki gyanakodott. Nem szivesen álltak vele szóba, még akkor sem ha az Éj Elfek nyelvét beszélte. Magányosnak érezte magát. Mivel Laire nem beszélgetett vele, és Maestra pedig csak tanitotta, ezért esténként azzal szórakozott, hogy kiült a közeli tóhoz, s kacsáztatta a kristályait. Ám egyszer ahogy leült volna szokásos helyére, mozgást látott a viz alatt. Arra is gondolt, hogy a vizesés tréfálja meg, de kizárt a lehetőséget, mert már hónapok óta ide járt, hogy játszon. Körülnézett, és a másik parton Laire ruhái voltak szétdobálva. Tragnar szeme kikerekedett. Ő itt? Gyorsan beleolvadt a környezetébe, és úgy figyelte a lányt. Laire úszkált a tóban, próbálgatta a vizi alakot. A medve alak már nagyon jól ment neki, és a karján a jel is egyre erősebb lett. Kiúszott a partra, próbálgatott átváltozni, de sosem sikerült teljesen. Vizi alaknak az oroszlán fókát választotta. Ugyanis minden Druida választhat. Karinnak például delfin volt. Laire minden egyes próbálkozás után úszott egy kört a vizben. Tragnar figyelte egy ideig, aztán lassan beleereszkedett a vizbe ő is. Még mindig láthatatlanul, közelebb úszott a lányhoz. Eközben az Elf annyira el volt foglalva, hogy nem vette észre a férfit. Egy idő múlva megunta az alakváltást, és inkább játszott. Fogott egy követ, beledobta a vizbe, és megpróbálta felhozni. Gyöngyház szin haja csak úgy csillogott a kristálytiszta vizben és úgy játszott a tóban, mintha saját élete lenne. Tragnar még közelebb lopózott a vizben, ám a lány felkapta a fejét a felszin alól. Körülnézett, és megpillantott egy méregzöld szempárt. Gyorsan kiúszott a partra, és maga elé kapta a ruháit.
- Tragnar, miért lopakodsz utánnam? - kérdezte a lány idegesen. Eddig nem takargatta a testét, de most kinosan érezte magát. Az alak továbbra sem lett látható. Tragnar viszont már régen a másik parton figyelt, és ő is észre vette a másik szempárt. Megrémült. - Téged kérdeztelek Tragnar, nem kell durcáskodnod, mutasd meg magadat. - utasitott a lány a férfit.
- Ahogy szeretnéd. - mondta a hang. Az Éj Elf megrémült mert nem a szokásos bársonyos mély hangot hallotta, hanem egy rekedtes középmély férfi hangot. A Vér Elfről lebomlott az álcája. Egy fekete hajú erős állú szakállas Vér Elf lebegett a vizben. Laire felsikoltott és azonnal varázslatot fogott a kezébe és a férfi felé dobta. Eltalálta, de mintha nem csinált volna semmit. A Vér Elf közelebb úszott a vizben, nem állithatta meg semmilyen varázslat. Az Éj Elf futásnak iramodott, de nem volt elég gyors. Megakadt minden ágban és gyökérben ami a földön futott. Jó párszor el is esett, követője egyre közelebb és közelebb volt hozzá, végül elkapta a lány haját és elhúzta.
- Hova menekülsz? - kérdezte szórakozottan a férfi.
- Engedj el kérlek, mit ártottam neked?
- Zavarta az összeképet egy Éj Elf. Sajnálom. - a férfi vigyorgott közben.
- És mit akarsz csinálni?
- Valószinűleg megöllek, de lehet hogy előtte eljátszadozom veled. - az Elf felhúzta Laire-t a földről majd odavágta az egyik fa tövébe. - Sikoltozhatsz, itt nem hallja meg senki. - Laire rápillantott.
- Sikitottam én eddig?
- Majd fogsz. - a Vér Elf varázsláshoz készülődött. Kék fényt tartott a kezében, és ahogy közelebb vitte a nőhöz, az, egyre jobban fészkelődött, majd az összes sebe amit eddig életében kapott mind felnyilt. Most már valóban sikitott Laire. - Megmondtam hogy sikitani fogsz. - Tragnar eközben megfelelő pozicióba helyezkedett és várt hogy kristályt eresszen az idegenbe, de a férfi mindig úgy állt, hogy ha rálőne, akkor a nőt is megsebesitené, inkább várt. Laire kétségbeesetten érezte ahogy felnyilnak arcán a sebek, ahogy a hús foszlik az arcáról, ahogy a mellkasa besüpped, ahogy a térdén sebesedik a bőre, és még vagy húsz különböző féle seb felnyilik. Nagyon legyengült, már sikitani sem volt ereje. Az idegen felállt eleresztette a varázslatot, és távolabb ment. Tragnar csak erre várt. Kieresztett egy hatalmas szilánkot a csuklójából és várt még egy kicsit, hogy még véletlenül se sebesitse meg Laire-t. A nő a fa tövében feküdt, tele sebekkel, eszméletlenül, de a Vér Elf továbbra is beszélt. - Tudod igy nem is vagy olyan visszataszitó. Hasonlitasz az Orkokra. - majd ismét megragadta a haját, a lány kinyitotta erőtelnül a szemét, de mikor az idegen el akarta volna vonszolni a fa tövéből, megtántorodott. Megtántorodott, köhögött egyett, és méregzöld vére kibuggyant a szájából, majd összerogyott. Mire Laire feleszmélt, hogy mitörtént már Tragnar kezeiben hazafelé igyekezett. Beszélni sem tudott annyira legyengitette a Vér Elf. Tragnar ágyba dugta, majd hozott neki Ezüstlevél főzetet, de nem bizonyult hatásosnak. Szólt Maestrának. A nő szemügyre vette lány sebeit, majd megcsóválta a fejét.
- Itt bizony már csak a varázslat segithet. Viszont az én kasztom nem rendelkezik gyógyitó varázslattal, Laire pedig túl gyenge hozzá. Szólnunk kell Karinnak. - Maestra gyorsan kapcsolatba lépett a hercegnővel, aki azonnal indult a házhoz. Kis idő múlva odaért és szörnyülködve fogadta a történteket, majd igy szólt.
- Megértem, Maestra hogy nem szóltál a Vér Elfről, hiszen már itt is van egy, biztosan ő is a vendégetek. - a nő meglepődött, már kezdte is volna szövegét, amikor Karin hozzálátott a gyógyitáshoz. Zöldes fényben játszott a keze, majd Laire arcára tette kezét, és onnan végig simitott a lány egész testén. Ahol a tenyere hozzáért a lányhoz, úgy gyógyultak folyamatosan a sebei, és egyre jobban lélegzett. Mihánt végzett Karin, távozott is, nem akart ott maradni a Vér Elf társaságában. Szinte mindenki kiközösitette Maestrát. A megfigyelői posztot is másra hagyták, igy a nőnek már nem volt munkája sem. Tisztelete alább hagyott, és a falu beliek sem akartak vele szóba állni, ugyan úgy ahogy Laire-vel sem, Tragnarral pedig végképp. Maestra figyelte lánya további gyógyulását. Karin nem gyógyitotta fel tejesen, a végét neki kellett befejezni. Még mindig volt rajta pár seb. Felállt, majd kezdte gyűjteni a varázslatot a kezében. Égnek emelte a kezét és az egész testét végigjárt a zöldes fény. Tökéletesen meggyógyult. Tragnar inkább kiment a házból, de Laire követte. A férfi visszament az erdőbe, ám a nő megállitotta. A vállára tette a kezét, majd a Vér Elf megfordult, és vibráló szemével a Druidára nézett. Laire kedvesen mosolygott rá.
- Miért kerülsz állandóan? Miért nem beszélgetünk? Amióta a Herceg kijelentette hogy maradhatsz, azóta egy szót sem beszéltünk. Kérlek beszélgessünk.
- Nem kerüllek, csak nem lehetek veled.
- Mi?
- A herceg azt mondta hogy csak akkor maradhatok, ha lemondok rólad. - kezébe fogta a lány arcát. - De nem tudok rólad lemondani. - ismét olyan közel volt egymáshoz az ajkuk, hogy miliméterek választották el őket, hogy össze érjen a szájuk. Laire pirulva hagyta magát, beszélni sem tudott a meglepetéstől. - Ahhoz túl fontos vagy nekem. - az ajkaik összeértek, éppen csak egy leheletnyit, de Laire szive ettől az egyetlen érintéstől zakatolni kezdett. Mégjobban elpirult, hosszú füle hegyéig vérvörös volt az arca. Elhúzódott a férfitól és csak álltak az erdő szélén.
- Nem érdekel mit mond a Herceg. Annyit gondoltam rád, amig nem beszéltünk, szinte mindig te jártál a fejemben. - most Laire közeledett Tragnar szájához, majd se szó se beszéd megcsókolta. A fiú elhúzódott egy kicsit.
- Ugye tudod hogy ezt nem szabad? - kérdezte.
- Igen. - a lány jobban csókolta a Vér Elfet.
- És ugye tudod hogy nagy bajba kerülhetünk? - Tragnar próbált elhúzódni, de a lány tartotta.
- Igen.
- És mégis vállalod?
- Igen. - most már a férfi sem ellenkezett, karját átfonta Laire derekán és úgy csókolták tovább egymást. Szinte összeolvadtak, mind a kettejük szive zakatolt, nem hallottak semmit csak egymás szivverését, de nem is érdekelte őket több. Tragnar előlrébb lépett Laire pedig hátrébb de még mindig csókolták egymást. Végül a nő háta egy fának dőlt, a férfi pedig a nyakát kezdte harapdálni. Keze feljebb siklott a nő derekáról és a tarkóját fogta. Majd Tragnar elengedte a lányt, aki levegő után kapkodva nézett rá.
- Vissza kéne mennünk. - mondta Tragnar is lángvörösen.
- Igen, igazad van. Köszönöm hogy megmentetted az életemet.
- Te is megtetted volna értem.
- Igaz. - Laire Tragnar mellé állt és megfogta a kezét. - Induljunk.
- Ezt nem kéne, mindenki meg fog látni minket.
- Itt nem. - a férfi megfogta a lány kezét, majd együtt indultak el.
- Tudtad hogy nemsokára Az Ezer Vér ünnepe lesz? - próbálta elterelni a szót a férfi.
- Igen tisztában vagyok vele. Ez hatalmas ünnem nálunk. - mondta jókedvűen. - Mindenki készül valamivel, vagy a kasztja készül valami meglepetéssel. Úgyhogy neked is kéne.
- Nekem? Nem hinném hogy részt veszek az ünnepen. Nem nekem való, és elrontaná egy Vér Elf a hangulatot. Egybéként te milyne meglepetéssel készülsz?
- Karinnal fogunk táncolni. Azt mondta, hogy párkereső táncot tanit nekem. - Tragnar szeme felvillant. "Minek párkereső táncot tanulni" gondolta magában.
- Csakugyan? És van már kiválasztott a posztra?
- Hát egyelőre csak egy jelentkező van. - Laire a férfire nézett. - De állitólag a világon élő összes Druida részt vesz az ünnepen. Szóval, az sem biztos hogy ki fogok tűnni a tömegből. Állitólag lesznek igen csak tapasztaltak a kasztomból. De visszatérve a meglepetésekre, neked is kéne csinálnod valamit. Anya, különböző főzeteket készit, és harci bemutatóval készül, hogy megmutassa a tudását.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
